Somlói Bernadett kérdezte:
Kedves Doktor úr!
Van egy 14 éves cicánk áttétes tüdőrákja van. 10 naponta visszük az állatorvoshoz kap infúziós és szteroidos injekciót. Bármit eszik semmi sem marad meg benne egyből kihányja és utána megeszi. Ma már láthatóan nincs jól. Görnyed és köhög mintha fuldokolna. Szerintem eljött az ideje az altatásnak.. nem akarom hogy szenvedjen de a Nagymama nem szeretné szerinte jól van.. ugye ön is azt javasolja hogy altassuk el ne szenvedjen.? Nem szeretném végig nézni ha már erőteljesebb fuldoklásai lesznek.
Dr. Molnár Gábor válasza:
Kedves Bernadett! Nem azt javaslom. Alapjában véve mindenkit le szoktam beszélni az elaltatásról. Az elvem az, ha sokáig velünk volt szeretett társunk, akkor adjuk meg neki a tisztességet azzal, hogy az esetlegesen bekövetkezett halálát kivárjuk és a végsőkig ápoljuk. Az ,hogy azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ne szenvedjen tovább, az nem állja meg a helyét, mert nem nekünk van jogunk dönteni élet és halál között. Ez olyan mintha mi nagy betegek lennénk és a családunk úgy döntene helyettünk, hogy altassanak el bennünket, mert már az orvosok és ő szerintük is menthetetlenek vagyunk. Ezt még embereknél sem engedik meg a törvények sem. De ha már Önök így döntöttek akkor ezen már kár bánkódni, legfeljebb fontolóra vehetik írásomat és legközelebb másképpen dönthetnek. Amennyiben az elaltatás lehetőségét kivesszük a lehetséges megoldások közül egy állat betegségénél, akkor talán az alkalmazott gyógykezelések is jobban az orvosi eskü azon pontja szerint történhetnének hogy -NIL NOCERE- LEGALÁBB NE ÁRTS! Üdvözlettel: Dr.Molnar
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.